Mária Gál galma

Magyarország  

MÚLNAK AZ ÉVEK 

.

Az én életemben már nincsenek tavaszok,

de van ősz és tél, mely lágyan simogat,

nyílik még virág magas hegyek ormán,

bólogat felém a havasi gyopár.

.

Emlékek, álmok életre kelnek,

gyönyörködve, csendben, múltba repítenek,

szép volt az élet, leírtam százszor,

ha sötét arcát mutatta, már azt sem bánom.

.

Hiszem, sorsom, mit eddig megéltem,

formált emberré, kísérte léptem,

nem nézem idő múlását, hisz az végtelen,

nem vesz el semmit, láttatja tükrömet.

.

De lelkem kutatja az újat, a szépet, mert élni akar,

szárnyait széttárva repül a magasba, 

hol,  lágy felhők szállnak, hirdetve világnak,

élni jó akkor is, ha csodák már nem várnak.